A visszér nem csak a lábak esztétikai hibája. Ez egy közvetlen katalizátor a szöveti trofizmus megsértéséhez és a különféle szövődmények kialakulásához. A későbbi szakaszokban a varikózis trofikus fekélyek, fisztulák és atrófiás elváltozások kialakulásához vezet a bőrön.
A varikózus vénák kialakulásának mechanizmusa
A varikózist „női" betegségnek tekintik, mivel százalékos arányban több nő szenved ettől, mint férfi. Bár az utóbbiak nem mentesek a visszerek megjelenésétől nem szerint. Úgy gondolják, hogy genetikai hajlam nélkül a hosszan tartó álláshoz vagy üléshez kapcsolódó kemény munka következtében egy személy visszértágulatot kaphat. A betegség kialakulásában fontos szerepet játszanak az endokrin zavarok, az egészségtelen életmód, az irracionális táplálkozás, a táplálkozási-alkotmányos vagy hormonális elhízás.
A betegség a vénás falak elvékonyodásával jár, ami az ér kóros megnyúlását és visszafordíthatatlan kiterjedését idézi elő. Ez a folyamat katalizálja a jellegzetes "csomók" kialakulását. A varikózis oka lehet az érbillentyűk genetikailag meghatározott meghibásodása.
Figyeljen a legközelebbi hozzátartozóira, különösen a szüleire. Ha az apának vagy anyának látható visszérgyulladása van, figyelni kell, riasztó tünetek esetén időben felkeresni egy flebológust, és megelőző intézkedéseket is tenni.
A varikózist a következő jelenségek okozzák:
- Terhesség;
- hormonális gyógyszerek szedése (beleértve a fogamzásgátlást);
- hipodinamia;
- Elhízás vagy elhízás;
- Statikus fizikai aktivitás a test függőleges helyzetében;
- Az alsó végtagok mechanikai sérülései;
- Örökletes hajlam (a vénás szelepek veleszületett elégtelensége, amelyek a vért szállítják át az érben).
A betegség a belső szerveket is érintheti - a gyomrot, a nyelőcsövet, a beleket, a méhet, a heréket és a spermiumzsinórokat. Olyan betegségeket okoz, mint a varicocele és az aranyér. Az első patológia, ha a kezelést figyelmen kívül hagyják, az embert meddőséghez vezet.
Leggyakrabban azonban a vénás betegség az alsó végtagokat érinti. Ez a helyi erek anatómiai disztális elhelyezkedésének köszönhető. Ezenkívül az alsó végtagok bizonyos terhelései esetén a vénás nyomás élesen megnő, ami szintén a betegség kialakulásához és progressziójához vezet.
A varikózis nem nevezhető specifikusnak, és bizonyos feltételek mellett minden embert érinthet, még akkor is, ha nincs örökletes hajlam az ilyen patológiákra.
Diagnosztikai intézkedések
A varikózus vénák diagnosztizálása nem nehéz egy hozzáértő gyakorló phlebológus számára.
A szakorvos általános felmérést végez a betegről, alaposan megvizsgálja személyes és családi anamnézisét, bekéri a panaszokat (felírás, súlyosság, tünetek intenzitása). Ezután műszeres vizsgálatot írnak elő (általában ultrahang vizsgálat, ami elegendő).
Sebészeti kezelések visszér kezelésére
A sebészeti kezelés a leghatékonyabb a varikózis kezelésében. Általában a betegség későbbi szakaszában folyamodnak hozzá, de mivel ebben az időszakban gyakran fordulnak a betegek szakemberhez, nincs más választásuk.
A phlebectomia a leggyakoribb sebészeti beavatkozás, amelynek célja az érintett ér teljes kimetszése és eltávolítása. Ezt az eljárást radikálisnak és agresszívnek tekintik, de ez biztosítja a legkifejezettebb terápiás eredményt.
Korábban a phlebectomia a nyílt sebészeti beavatkozások kategóriájába tartozott. A klasszikus műtétet a hagyományos séma szerint végeztük, bemetszéssel, érreszekcióval és a szabaddá vált bőrterület varrásával. Következésképpen a szokásos phlebectomia olyan hegek képződésével járt, amelyek esztétikailag nem haladták meg a varikózus csomópontokat. Emiatt sok nő nem látta értelmét az ilyen intézkedésekhez folyamodni. A phlebectomiát gyakrabban végezték el, amikor valóban szükség volt az egészségre és a jólétre.
A modern phlebológiai gyakorlatban a saphena vénák kombinált mini-phlebectomiáját végzik. Ez egy minimálisan invazív beavatkozás, amelyet miniatűr szúrással hajtanak végre a bőrön. Rajtuk keresztül varixokat helyeznek be a vénába, majd az edényt a bemetszés felé távolítják el. A vénák lekötésére nem kerül sor, mert a vérzést helyi kompresszió leállítja.
A klasszikus műtéttől eltérően a mini-phlebectomia nem okoz gyakori szövődményeket (varikózus szindróma) és visszaesést, nem igényel általános érzéstelenítést az eljárás során, és nem különbözik a fáradságos és fájdalmas rehabilitációtól.
Szkleroterápia
A szkleroterápia olyan kezelési módszer, amely magában foglalja a gyógyszerek helyi befecskendezését a vénába, hogy „ragasztót" kapjon.
Ez az eljárás egyszerű és gyors, gyakran nem is igényel helyi érzéstelenítést. A gyógyszert a legvékonyabb inzulinfecskendővel fecskendezik be az érintett érbe, így a beteg nem érez szubjektív kényelmetlenséget a szkleroterápia során. A gyógyászati anyag elosztása után a szakember az edényt összenyomásnak veti alá ragasztáshoz. A manipulációt rugalmas kötéssel vagy latex párnával végezzük.
Az eljárás utolsó szakasza a kompressziós harisnya felhelyezése. A páciens ajánlásokat kap annak viselésére és néhány óvintézkedésre a felépülési időszakban. A szkleroterápia után nem szükséges a kórházban maradni, és a maximális eredmény eléréséhez elegendő egy munkamenet (végrehajtása során legfeljebb 10 injekciót fecskendeznek be az edénybe).
Az eljárás kiváló kozmetikai hatásáról nevezetes - a csomópontok összeolvadása gyorsan megtörténik, helyükön nem keletkeznek hegek.
Hardver módszerek
A varikózus vénák kezelésének hardveres módszerei közé tartozik a lézerterápia. Az EVLT (EVLO) vagy az endovazális lézeres koaguláció (endovénás lézeres obliteráció) a betegség bármely formája és stádiuma esetén releváns. Ez magában foglalja egy fényvezető bevezetését az érintett edénybe és a készülék aktiválását. Fénysugárzás hatására a vénában lévő plazma felforr, maga a véna pedig kötőszöveti zsinórrá alakul (hegesedik) és elhal.
Az EVLK-t (EVLO) még akut trombózis esetén is végezzük, hogy megelőzzük azok szövődményeit.
A technika sebészeti, de nem igényel kórházi kezelést és bonyolult rehabilitációt.
Konzervatív kezelés
A varikózus vénák konzervatív kezelését főként a felismerés korai szakaszában végzik. Progresszív patológiával nem hoz látható eredményeket, bár megelőző posztoperatív intézkedésként használják.
A konzervatív terápia bizonyos gyógyszerek szedését foglalja magában:
- Venotonics (phlebotonics);
- Angioprotektorok;
- Antikoagulánsok;
- Thrombocyta-aggregációt gátló szerek;
- Antioxidánsok;
- fibrinolitikumok;
- Dekongesztánsok.
Egyes esetekben a szakemberek multivitamin komplexeket és diétás terápiát írnak elő a betegnek. A varikózisos betegek számára fontos a fizikoterápia, de a gyakorlatokat csak hozzáértő oktató felügyelete mellett lehet végezni.
A kompressziós kötöttáru a mikrokeringés és a nyirokelvezetés optimalizálására szolgál. A kompresszió mértékét szigorúan a megfigyelő vagy kezelő phlebológus választja ki, de semmiképpen sem függetlenül. A kompressziót profilaxisként ajánljuk a visszerekre hajlamos személyeknek, különösen bizonyos körülmények között (távolsági utazások, repülések, hosszan tartó ülés/állás szükségessége stb. ).
A varikózus vénák olyan patológiák, amelyek kezelését a legjobb, ha a flebológia területén képzett szakemberre bízzák. Ne próbálkozzon önkezeléssel, beleértve a népi jogorvoslatokat is.